Az Internet ma egy világháló, amelyhez számítógépek milliói kapcsolódnak, amelyek telefonvonalon, kábeleken vagy műholdon keresztül cserélik ki az adatokat. De mielőtt erre sor kerülhetett volna, történt egy s más dolog.

Ha úgy vesszük, a dolog Joseph Henry és Samuel F.B. Morse nevéhez fűződik, akik feltalálták az elektromos távírást. A múlt század 30-as, 40-es éveiben aztán kifejlesztették a számítógépet, amely nélkül ma már semmi sem képzelhető el. Itt meg kell említenünk a magyar származású Neumann János nevét, aki a programvezérlés elméletét dolgozta ki. A tulajdonképpeni Internet kifejlesztése a hidegháborúnak köszönheti a létét, hiszen az Internet elődjét, az ARPANET-et az USA a hidegháború idején fejlesztette ki. Az USA Védelmi Minisztériuma 1958-ban alapította meg az ARPA (Advanced Research Projects Agency) kutatóhivatalt, amely sok más amerikai kutatóintézettel működött együtt. Egyikük a kaliforniai Rand Corporation volt. 1962-ben Paul Baran ott fejlesztette ki a hálózati technológia koncepcióját, melynek célja az volt, hogy biztosítsa az amerikai haderők kommunikációjának biztonságát egy esetleges atomtámadás esetén. Elképzelése szerint az adatokat már nem egy központi számítógépen, hanem számítógépek sokaságán tárolják. Az adatok a legkülönfélébb kapcsolatok útján jutnak el a kiinduló számítógépből a célszámítógépig. Így már aligha kellett tartani egy teljes üzemzavartól. Barans koncepcióját végül is elfogadták, és az ARPANET hálózat első kapcsológépét 1969. szeptember 1-én helyezték üzembe a University of California-n, Los Angelesben (UCLA). Az akkori viszonyokhoz képest ez egy nagy teljesítőképességű miniszámítógépből (Honeywell 516, 12 KB tárolóval) állt. Robert Kahn és Vinton Cerf 1977-ben kidolgozott egy egységes adatprotokollt és a kapcsolatfelépítési eljárást, a TCP/IP-t (Transmission Control Protocol/Internet Protocol). Ez az átviteli protokoll lett 1983-ban az ARPANET szabványa.

Egyre több hálózat jött létre. 1986-ban az NSF (National Science Foundation, USA Nemzeti Tudományos Alapítványa) már működtette az NSFNET gerinchálózatot az újonnan létrejött helyi hálózatok összekapcsolására. Végül 1990-ben az NSFNET felváltotta az ARPANET-et. Ezt követte a hálózat lépésről lépésre történő megnyitása. Mind több személy, ország, de magánhálózatok is hozzáférhettek az NSFNET-hez. A felhasználók száma nagyon megnövekedett. 1991-ben Tim Berners-Lee, a svájci székhelyű, európai Részecskefizikai Kutatóközpont (CERN) munkatársa bevezetette az Interneten a hiperszöveg-rendszert. Erre a fejlesztésre alapozva alakították ki az első, Mosaic nevű grafikus böngészőt, amely könnyen kezelhető felhasználói oldalakkal rendelkezett. Így a digitális hálózati dokumentumok egyszerűen elérhetőkké váltak. A Mosaicot ezért a böngészők ősanyjának is nevezhetjük. A HTTP (Hypertext Transfer Protocol) bevezetésével lezárultak az alapvető fejlesztések és megszületett a World Wide Web. A könnyen kezelhető böngészők bevezetésével 1993-tól a tömegek számára is használhatóvá vált az Internet.

Végezetül tekintsük át röviden az utóbbi tizenkét évet

1992-ben az Internet-közösség már 700 000 szerverre növekedett. Egy évvel később az Internetre csatlakozott számítógépek száma 1,8 millió volt, több mint a duplájára növekedett. Míg a kilencvenes évek közepéig főleg egyetemi intézmények használták a hálózatot, 1994-től más területek is felfedezték az Internetet. Elkezdődött az Internet kereskedelmi felhasználása is. Az újságok kiadványaik egy részét online módon bocsátották rendelkezésre, "megszülettek" az első online üzletek, például az Amazon.com könyvkereskedés 1995-ben. Azután felmerült az Internet biztonságának kérdése: a normális adatátvitel már nem volt biztonságos, tehát kódolási technikákat kellett bevetni. 1995-től beszél a világ már "Cyberspace"-ről, "szörfölés"-ről, vagy "világháló"-ról. Ma már világszerte mintegy 630 millió Internet felhasználó van.